Fogászat Budapest 13. kerület

Műgyanta és fogtöméstípusok a fogorvosnál

A budapesti fogorvos ezen új műgyanta tömőanyag másik alkotórésze az üveg töltőanyag, melyet apró gömbök, ill. pálcikák formájában tartalmaz, a fizikai tulajdonságait javítja, így a nyomásszilárdságot és keménységet növeli, az elaszticitást és a hőtágulási együtthatót csökkenti, egyben hasonlóbbá teszi a kész tömőanyagot a fog kemény szöveteihez a fogászaton.

A fizikai tulajdonságok javulásának előfeltétele, hogy a szervetlen töltőanyag és a szerves műanyag-matrix között kémiai kapcsolódás létesüljön. Hogy a szervetlen részecskék és a műgyanta között valódi kémiai kötés keletkezzék, e célra felhasználták a modern kémia adta újabb lehetőséget: szilánnal történő előkezeléskor az üvegrészecskék felületéhez kémiailag monomolekuláris réteg kapcsolódik, ehhez kötődik szervesen a műanyag-matrix, ezt a fogorvos végzi.

Fogorvosi eszközök a kezeléshez

A fogorvos azért, hogy a műanyag tömés és a dentin között kémiai kötés jöjjön létre, az anyagnak lehetőleg folyékony állapotban kell a dentinfalakra kerülnie. A műgyanta pulpakárosító hatása miatt mindig cement alábélelést kell alkalmazni, de mindenképpen úgy, hogy a kívánatos pulpavédelem mellett a műgyanta legalább az üreg szélén érintkezésben maradjon, ill. kerülhessen a dentinnel, mert csak így jöhet létre kettőjük között adhaesiv kötés Budapest fogászatán.

Minthogy a dentin kollagénje és a műgyanta egymással valódi kémiai kötésbe lép, eleinte úgy vélték, hogy kavitásalakítás Black által megkövetelt klasszikus szabályaitól bizonyos mértékig el lehet térni a fogászat. A tapasztalatok alapján azonban hamarosan bebizonyosodott, hogy a tömés jó retentiója érdekében ez esetben is ragaszkodni kell a Black-féle elvekhez (tartási és ellenállási forma kialakítását.

A műanyag fogászati szerepe

Ememűgyanta indikációs területe elsősorban a frontfogak tömése, Black III., IV. és V. osztályú üregekben a fogászaton.

Ad 2. A hatvanas évek első felében sikerült a difenol-A-diglicidil-éter és a metakrilsav reakciótermékében a fogszövethez kötődő új tömőanyagot elő- alhtam az ún. BoM, műgyantát, melyet az angolszász szakirodalomban bis-GMA rövidítéssel jelölnek. A kompozíciós tömőanyagok ezen újabb csoportjában a töltőanyag az említett reakciótermékhez kapcsolódik budapest fogorvosánál.

A szervetlen töltőanyag, amely ezen kompozíciós tömőanyagoknak súlyban mintegy 70-80, térfogatban pedig mintegy 50%-a, nátriumszilikátból, kvarckristályokból, lithium-alumínium-szilikátból, bórszilikátból és foszfátokból áll. A töltőanyag részecskéinek fizikai tulajdonságai determinálják a kompozíciós tömőanyag tulajdonságait. Gömb alakú részecskék kevesebb gyantát kívánnak, mint a szabálytalanok, ezért az elsőként említettek előnyösebbek. A kisebb méretű részecskék ugyanígy előnybe helyezendők, ui. minél kisebb a töltőanyag részecskéinek mérete, annál kevesebb gyanta kell a kötéshez.

Újabb műgyanták, kompozíciós tömőanyagok

A tömőanyagként használt műgyanta ki nem elégítő tulajdonságai (mint a pulpakárosodás veszélye, a zsugorodás, a kívánatosnál, sőt megengedhetőnél jóval nagyobb elaszticitás, az elégtelen keménység, a fog zománcáénál lényegesen nagyobb hőtágulási együttható, valamint a színállóság hiánya) ösztönöztek újabb, kielégítőbb tulajdonságú műanyagok előállítására, melyekből jobb tömést lehet készíteni. A konzerváló fogászatban érdemi haladást jelent olyan új műgyanta, újabb közkeletű néven „kompozíciós” tömőanyagok előállítása, melyek két, egymástól teljesen különböző alkotórészből állnak, mégpedig szerves kötőanyagból és szervetlen töltőanyagból. Szerves anyaguk szerint ezeket a műgyantákat két csoportba osztjuk.

A fogtömések típusai

Hidegen polimerizálódó, töltőanyagot tartalmazó tömőanyagokra, melyeknek alapanyaga akrilát, és alapanyagként az akrilsav és epoxigyanta reakciótermékét használó, de töltőanyagot is bőven tartalmazó tömőanyagokra. E csoportba tartozik a barázdazáró anyagok túlnyomó többsége is.

Minden kompozíciós tömőanyagban szilánok használatosak mind a szerves alapállomány és a szervetlen töltőanyag, mind a tömőanyag és a fogszövetek között kémiai kötés létrehozására.

A fogorvosi munka

Ad 1. Először az ötvenes évek végén sikerült tömés céljára hidegen polimerizálódó, töltőanyagot tartalmazó akrilátot előállítani. Az addigi műgyanta tömőanyagoktól abban különbözött, hogy Portartalmú katalizátort és szervetlen üveg töltőanyagot tartalmazott.

A szerves bórtartalmú katalizátor lehetővé tette a tömőanyag kötődését a dentinhez, valódi kémiai kötést (ún. „Pfropfpolimerizációt”) hozott létre a műanyag polimerje és a dentin kollagénjének polipeptid-láncai között. A metil-metakrilát monomerjének a katalizátor (tri-n-butilborán) által megindított polimerizálódása a fázishatár felől, azaz a dentin és a tömés határa felől a tömés belseje felé haladt — ellentétben az ed- digelé ismert rendszerekkel, amelyekben ez a folyamat belülről kifelé irányult, így a műanyag speciálisan kötődött a dentinhez [poli(raetil-metakrilát) = PMMA-típusú anyag, pl. Palakav].

Műgyanták a fogászati kezelésben rész kifejtése. Néhány további téma, mely szükséges a jobb megértéshez: fogorvos Budapest, fogászati kezelés ára, fgászat a belvárosban, fogorvos garanciával.