Fogászat Budapest 13. kerület

Műgyanta és fogtöméstípusok a fogorvosnál

A budapesti fogorvos ezen új műgyanta tömőanyag másik alkotórésze az üveg töltőanyag, melyet apró gömbök, ill. pálcikák formájában tartalmaz, a fizikai tulajdonságait javítja, így a nyomásszilárdságot és keménységet növeli, az elaszticitást és a hőtágulási együtthatót csökkenti, egyben hasonlóbbá teszi a kész tömőanyagot a fog kemény szöveteihez a fogászaton.

A fizikai tulajdonságok javulásának előfeltétele, hogy a szervetlen töltőanyag és a szerves műanyag-matrix között kémiai kapcsolódás létesüljön. Hogy a szervetlen részecskék és a műgyanta között valódi kémiai kötés keletkezzék, e célra felhasználták a modern kémia adta újabb lehetőséget: szilánnal történő előkezeléskor az üvegrészecskék felületéhez kémiailag monomolekuláris réteg kapcsolódik, ehhez kötődik szervesen a műanyag-matrix, ezt a fogorvos végzi.

Fogorvosi eszközök a kezeléshez

A fogorvos azért, hogy a műanyag tömés és a dentin között kémiai kötés jöjjön létre, az anyagnak lehetőleg folyékony állapotban kell a dentinfalakra kerülnie. A műgyanta pulpakárosító hatása miatt mindig cement alábélelést kell alkalmazni, de mindenképpen úgy, hogy a kívánatos pulpavédelem mellett a műgyanta legalább az üreg szélén érintkezésben maradjon, ill. kerülhessen a dentinnel, mert csak így jöhet létre kettőjük között adhaesiv kötés Budapest fogászatán.

Minthogy a dentin kollagénje és a műgyanta egymással valódi kémiai kötésbe lép, eleinte úgy vélték, hogy kavitásalakítás Black által megkövetelt klasszikus szabályaitól bizonyos mértékig el lehet térni a fogászat. A tapasztalatok alapján azonban hamarosan bebizonyosodott, hogy a tömés jó retentiója érdekében ez esetben is ragaszkodni kell a Black-féle elvekhez (tartási és ellenállási forma kialakítását.

A műanyag fogászati szerepe

Ememűgyanta indikációs területe elsősorban a frontfogak tömése, Black III., IV. és V. osztályú üregekben a fogászaton.

Ad 2. A hatvanas évek első felében sikerült a difenol-A-diglicidil-éter és a metakrilsav reakciótermékében a fogszövethez kötődő új tömőanyagot elő- alhtam az ún. BoM, műgyantát, melyet az angolszász szakirodalomban bis-GMA rövidítéssel jelölnek. A kompozíciós tömőanyagok ezen újabb csoportjában a töltőanyag az említett reakciótermékhez kapcsolódik budapest fogorvosánál.

A szervetlen töltőanyag, amely ezen kompozíciós tömőanyagoknak súlyban mintegy 70-80, térfogatban pedig mintegy 50%-a, nátriumszilikátból, kvarckristályokból, lithium-alumínium-szilikátból, bórszilikátból és foszfátokból áll. A töltőanyag részecskéinek fizikai tulajdonságai determinálják a kompozíciós tömőanyag tulajdonságait. Gömb alakú részecskék kevesebb gyantát kívánnak, mint a szabálytalanok, ezért az elsőként említettek előnyösebbek. A kisebb méretű részecskék ugyanígy előnybe helyezendők, ui. minél kisebb a töltőanyag részecskéinek mérete, annál kevesebb gyanta kell a kötéshez.

Újabb műgyanták, kompozíciós tömőanyagok

A tömőanyagként használt műgyanta ki nem elégítő tulajdonságai (mint a pulpakárosodás veszélye, a zsugorodás, a kívánatosnál, sőt megengedhetőnél jóval nagyobb elaszticitás, az elégtelen keménység, a fog zománcáénál lényegesen nagyobb hőtágulási együttható, valamint a színállóság hiánya) ösztönöztek újabb, kielégítőbb tulajdonságú műanyagok előállítására, melyekből jobb tömést lehet készíteni. A konzerváló fogászatban érdemi haladást jelent olyan új műgyanta, újabb közkeletű néven „kompozíciós” tömőanyagok előállítása, melyek két, egymástól teljesen különböző alkotórészből állnak, mégpedig szerves kötőanyagból és szervetlen töltőanyagból. Szerves anyaguk szerint ezeket a műgyantákat két csoportba osztjuk.

A fogtömések típusai

Hidegen polimerizálódó, töltőanyagot tartalmazó tömőanyagokra, melyeknek alapanyaga akrilát, és alapanyagként az akrilsav és epoxigyanta reakciótermékét használó, de töltőanyagot is bőven tartalmazó tömőanyagokra. E csoportba tartozik a barázdazáró anyagok túlnyomó többsége is.

Minden kompozíciós tömőanyagban szilánok használatosak mind a szerves alapállomány és a szervetlen töltőanyag, mind a tömőanyag és a fogszövetek között kémiai kötés létrehozására.

A fogorvosi munka

Ad 1. Először az ötvenes évek végén sikerült tömés céljára hidegen polimerizálódó, töltőanyagot tartalmazó akrilátot előállítani. Az addigi műgyanta tömőanyagoktól abban különbözött, hogy Portartalmú katalizátort és szervetlen üveg töltőanyagot tartalmazott.

A szerves bórtartalmú katalizátor lehetővé tette a tömőanyag kötődését a dentinhez, valódi kémiai kötést (ún. „Pfropfpolimerizációt”) hozott létre a műanyag polimerje és a dentin kollagénjének polipeptid-láncai között. A metil-metakrilát monomerjének a katalizátor (tri-n-butilborán) által megindított polimerizálódása a fázishatár felől, azaz a dentin és a tömés határa felől a tömés belseje felé haladt — ellentétben az ed- digelé ismert rendszerekkel, amelyekben ez a folyamat belülről kifelé irányult, így a műanyag speciálisan kötődött a dentinhez [poli(raetil-metakrilát) = PMMA-típusú anyag, pl. Palakav].

Műgyanták a fogászati kezelésben rész kifejtése. Néhány további téma, mely szükséges a jobb megértéshez: fogorvos Budapest, fogászati kezelés ára, fgászat a belvárosban, fogorvos garanciával.

Fogtömés elkészítése

Amikor a fogorvosnál transzparens cementtel kívánjuk tömni a fogat, V. osztályú üregén nem végzünk praeventiv extensiót (pl. metsző- és szemfogakon), ilyen esetben megelégszünk a szuvas góc feltárásával, ennek kiterjedésében az axiopulpalis fal enyhén konvexre gyalulásával, e fal mentén szabályos élek kialakításával a fogászaton. Ebben az esetben sem mulaszthatjuk el a zománcfalak végső megmunkálását: ferdére és simára gyalulását. Ugyanígy járunk el akkor is, ha kompozíciós tömőanyagot használunk.

Ha oly nagy- vagy kisőrlőn kell V. osztályú üreget praeparálnunk, amelyen már legalább az egyik approximalis felszínt felölelő tömés van, az V. osztályú üreget feltétlenül a meglevő tömés széléig kell kiterjesztenünk. Ez esetben az üreg legalább egyik (mesialis vagy distalis, meglevő MOD-tömés esetén mesialis és distalis) fala a már meglevő (feltételezetten hibátlan széli záródású) tömés, ezt a fogorvos a röntgenfelvétel segítségével vizsgálja.

A speciális üregek tömése

A fogorvosi vizsgálat során a fogászaton az V. osztályú üreget viszont egyik, vagy esetleg mindkét approximalis felszínén már tömött frontfogon kell praeparálnunk, érdemes esetenként megfontolás tárgyává tenni, hogy nem lenne-e célszerűbb a fogat köpenykoronával borítani. Föltétlenül ezt a javallatot állítjuk fel, ha a kérdéses fogon IV. osztályú tömést találunk, vagy kellene egyidejűleg készítenünk.

Esztétikai köpenykoronát indikálunk a fogászaton akkor is, ha egyszerre észleljük frontfogon a vestibularis felszín gingivalis harmadának és mindkét approximalis felszínnek a szuvasodását, mert ez esetben vagy nagyobb mérvű caries-esendőségről, vagy a beteg hanyagságáról van szó, amikor a köpenykorona jobb védelmet nyújt későbbi szuvasodással szemben minden tömésnél.

Üreg készítése fogtömés előtt

Az előkészítés menete attól függ, hogy milyen kiterjedésű az approximalis felszín szuvasodása, továbbá attól, hogy egyidejűén szuvas-e vagy már tömött a kis- vagy nagyőrlő rágó-, és a szomszédos fog határos approximalis felszíne.

Praeparálás kis kiterjedésű approximalis caries esetén

Az üreg előkészítését a rágófelszínen kezdjük meg, ha ez ép, a legcélszerűbben keskeny gyémánttal hatolunk át a barázdák zománcán - ugyanúgy, mint az I. osztályú üreg praeventiv extensiójakor. Ha a rágófelszín már szuvas, egyelőre nem törődünk az approximalis felszín cariesével, úgy járunk el, mintha I. osztályú üreget kellene praeparálnunk. Ha viszont már tömött a rágófelszín, a meglevő tömést kell először eltávolítanunk.

A rágófelszínen ily módon praeparált üregnek a megbetegedett approximalis felszínhez legközelebb eső részéből kis gömbfúróval hatolunk be a mesialis vagy a distalis felszín kis szuvas gócába a fogorvos. A rágófelszínt az approximalis oldalról lezáró zománclécet egyelőre nem érintjük. Felső fogon általában egyenes, alsó fogon mindenképpen könyökdarabba kell fognunk a fúrót. A kis gömbfúró után nagyobb gömb-, majd barázdafúrót veszünk, az eleinte szűk csatornát, amely az approxiinalis szuvas gócot összeköti a rágófelszínen már praeparált üreggel, ezzel tágítjuk.

Ennek során gyengül a rágófelszínt approxi- malisan lezáró zománcléc is, amelyet ekkor vagy barázdafúróval távolítunk el, vagy vésővel törünk be. Turbinában forgatott kis, henger alakú gyémánttal minden nehézség nélkül átvághatjuk ezt a zománclécet, s egyben elvehetjük az alatta levő dentin felszíni rétegét is. így a rágófelszín felől hozzáférhetővé tesszük az approximalis fogfelszín eleve kis szuvas laesióját.

A fog tömésének előkészítése

A fogorvos számára a szuvas góc feltárása általában nem okoz nehézséget, többnyire kiterjedt approximalis caries, esetleg insufficiens III. osztályú tömés található a fogon. Az üreg határait úgy kell a fog vestibularis felszínén meghúznunk, hogy a tömés széle egyenes vonalú legyen, és a fog hossztengelyébe essék, közben a vestibularis falat a lehetőséghez képest kíméljük, s igyekszünk minél többet megtartani belőle a fogászat kezelése során.

Annyit viszont mindenképp el kell vennünk, amennyi a letört saroknak megfelel. Szabályos élt kell képeznünk a megmaradt vestibularis és az axiopulpalis fal között, az utóbbinak szintén a fog hossztengelyébe kell esnie. Az üreget a fogorvos gingivalis irányba pontosan az ínyszélig terjesztjük ki, gingivalis falát laposra preparáljuk, s szabályos élt képezünk a gingivalis és az axiopulpalis, nemkülönben a gingivalis és a megmaradt vestibularis üregfal között.

A fogtömés kialakulása

Hogy a fogorvos a tömésnek kellő tartást biztosítsunk, a felső frontfog palatinalis felszínén horgonyozzuk el, rendszerint a fór ámen coecumot magába foglaló fecskefark-retentióval. Éles "pozitív"' szögben találkozik az approximalis üregrész axiopulpalis fala a fecskefark- retentio pulpalis falával a fogászat. Lényegesen jobb a tömés tartása, ha sikerül legalább részben az approximalis üreg orális falát is megtartanunk, természetes, hogy ez esetben csak plasztikus tömést készíthetünk.

Amennyiben a fog másik approximalis felszínén már tömés vagy caries van, tekintve a korona roncsolt voltát, tömögetés helyett előnyösebb fogszínű köpenykoronát készíteni. A plasztikus tömés tartását fokozhatjuk támgödrök preparálásával: kisgömb- vagy kúpfúróval a pulpától lehetőleg távolabb eső egy vagy több helyen rövid, szűk járatot fúrunk a dentinbe, hogy a plasztikus tömőanyag (akár kalapált arany, akár kompozíeiós tömőanyag) itt jól megkapaszkodjék. Annak ellenére, hogy a modern kompozíciós tömőanyagok részben vegyileg is kötődnek a kemény fogszövetekhez, nem szabad a tömés tartását biztosító üregelő- készítésről lemondanunk.

Üregkezelés a fogászaton

Igen fontos IV. osztályú üregben is a zománcszélek ferdére nyesése és simára gvalulása a fogász által. A vestibularis és az orális falon (falakon) akár finom szemcséjű kővel, akár vésővel végezhetjük, a gingivalis falon viszont csak gingivaszél- faragóval (a mesialis oldalon a 80, a distalis oldalon a 95 centifokost kell használnunk).

Erősen lerágott felső frontfogon a sarkot is pótló approximalis tömést a lerágás folytán széles felületté vált "metszőéibe" praeparált fecskefarkszerű retentióval horgonyozhatjuk el. Ez esetben a tömésre általában nem oro-vesti- bularis, hanem axialis irányú erő hat, s a retentiónak a tömést az ellen kell védenie, hogy a praeparált approximalis felszín felé ne eshessék ki az üregből. E cél elérésére a szélesre rágott incisalis élben vagy fecskefarkszerű retentiót próbálunk praeparálni (ami leginkább szemfogon sikerül), vagy támgödröcskéket, amelyekben a plasztikus tömőanyag jól tart.

A fogszuvasodás fogászati ismerete

A fogászatban eddig úgy tudtuk, hogy a lepedékben található anyagok közül bomlás során ilyen erős savi bomlástermék csupán a szénhidrátokból képződik, a fájdalomcsillapítás ilyenkor szükséges. Fogorvosok által bizonyítást nyert azonban a fog felületén végzett pH-mérésekkel az is, hogy igen gyors tempóban savi eltolódást szenved a fogon megtapadt közeg reakciója könnyen bomló szénhidrát (monosaccharida) szájba vételét követően. A reakció hamar eléri a Miller-féle elmélet értelmében megkívánt savi értéket, s csak lassan tér vissza az eredeti szintre. A pH-eltolódás nagyobb mérvű, a visszatérés az eredeti szintre késik fogszúra hajlamos egyéneken caries-resistens.

A klinikai bizonyítás

Pozitív bizonyítást nyert a fogorvos Miller elmélete állatkísérletekben két vonalon is, aki a fájdalomcsillapítás vizsgálatával is foglalkozott. Cariogen diétán tartott patkány fogai nem válnak szuvassá (még a nyálmirigyek kiirtása után sem), ha az állatot gyomorszondán át táplálják, mert így a kísérlet idején nem tapad meg a fogakon lepedék, ez fontos a fogászatban. Ha per os kapja az állat ugyanezt a táplálékot, kiterjedt fogszuvasodás észlelhető ép nyálmirigyű állaton is, és még súlyosabb destructio a nyálmirigyirtotton. Ezzel bizonyítást nyert, hogy a caries keletkezésének a substratum valóban elengedhetetlen előfeltétele.

Állatkísérletek a fogászatban

A fogászati kísérlet során a császármetszéssel világra hozott és sterilen tartott patkányon, ill. ilyen állatok sterilen világra jött és steril körülmények között felnevelt ivadékain akkor sem támad caries, ha (sterilezett) cariogen étrendet per os fogyasztanak huzamos időn át. Ez bizonyítja, hogy mikroflóra híján az egyébként cariogen substratum egymagában nem idéz elő szuvasodást. A fájdalomcsillapítás akkor szükséges, ha a caries előrehaladott. Különböző savképző mikroorganizmussal fertőzték ilyen eleve steril állat száját, ezt követően azonos étrend mellett csakugyan támadt caries. Minthogy a fertőzés ismert mikroorganizmussal (organizmusokkal) történik, gnotobiosisról beszélünk.

Eddig nem sikerült egyértelműen tisztázni, hogy a szénhidrátokból a bomlás során keletkező termékek közül melyik alkalmas arra, ill. melyek alkalmasok arra, hogy demineralisatiót hozzanak létre a fogzománcban. A szénhidrátok lebontása enzimek által irányított folyamat, előbb minden szénhidrátból monosaccharida képződik, s ennek bomlása során számos olyan nem illanó sav támad, amely alkalmas a megkívánt pH biztosítására s így a zománc kristályainak oldására. Miller annak idején a tejsavat tette felelőssé a folyamatért, de azonos hatása van pl. a piroszőlősavnak is.

Egyszerű fogkérdések

A fogszuvasodás folyamatában szereplő enzimek — a polysaccharidákat bontó amylolytikus fermentumok kivételével — hiányoznak a nyálmirigyek tiszta váladékából, viszont jelen vannak a kevert nyálban, de a fájdalomcsillapításban nem vesznek részt. Ebből következik, hogy vagy a szájüreg mikroflórájából, ill. pontosabban a fogon megtapadó lepedéket létrehozó s abban kedvező életkörülményeket találó mikroorganizmusokból származnak, vagy a táplálékkal együtt kerülnek a szájba (esetleg már enzim formájában, esetleg a táplálékkal accidentalisan felvett mikroorganizmusok a szájban adják le az általuk produkált fermentumokat).

• A fogorvos fájdalomcsillapítás kérdéseinek megismerését itt olvashatod.

Miller fogorvosi és fájdalomcsillapítási gyakorlata és elmélete. Néhány extra témaajánlat olvasóin részére: fogorvos Budapest, fájdalomcsilapítás fogklinikán, kezelés gyorsan, fogászat Pesten, fogszuvasodás megelőzése.